Minden fáradt ember alig várja az estét, hogy végre ágyba huppanjon és fejest ugorjon az alvásba. Ám ekkor…..
- Anyaaaaaaaaaaa! Meddig maradhatok a játszón? – sikítós gyerekhang a hálószobák melletti játszótérről.
- Álom, álom édes álom… – üvölt a másik lépcsőház idős lakóinál a tévéből.
- Ohh, ahh … – és egyéb hangok áradnak a fiatal pár hálószobája ablakából.
Mindezt megspékeli egy kis vijjogás, a motoros sráctól, aki a ház előtt húzatja a verdát, a második emeleti válófélben lévő pár heves vitája, amin nem tudom, hogy nevessek vagy sírjak, mert annyira gyerekes.
De ez még semmi, mert ezek már annyira megszokott hangok, hogy egy lakótelepen élőnek már meg sem kottyan, jól tud durmolni mellettük, ám megszólal a lépcsőházban valakinél a fúró. Este 9-kor!
És ekkor valóban elgondolkodom:
- Lemegyek és elmagyarázom, hogy a betont sima kis nyüzüge fúróval csak karcolgatja, szerezzen inkább be egy ütvefúrót.
- Valószínű a fúrószár sem ide való.
- Nő létemre szívesen segítek, csak már hagyja abba, mert ahogy a zörgő radiátorok jelzik, az egész lépcsőház ki van akadva a drága szomszédon.
- Miért nem napközben intézi el a barkácsolást, miért pontban este 9-kor kell nekiesnie a falaknak?
Majd 5 perc és vége. Már csak a szokásos lakótelepi zajok ringatják álomba az embert. Ha el tud még aludni….
Ti milyen megoldásokat találtatok ki az ilyen kretének megfékezésére?