Drááágááám! – kiáltod el magad és a párod már a hangsúlyodból is tudja: betolakodó van a lakásban, melyet likvidálni kell.
A lakhelyünkbe betolakodó élősködők ellen elsősorban a házi rovarirtókkal indulunk hadjáratba. Emellett a tisztaságba, a szemetes rendszeres ürítésébe vetjük minden bizalmunkat, de sokszor hiába: megoldást csak a szakembertől várhatunk, amely még nekik is kihívást jelenthet. Pláne egy többlakásos házban, ahol nem mindenki veszi komolyan a veszély súlyosságát.
Hálótársunk a poloska
Az ágyi poloska rejtőzködő életmódú állatka, bárhol megbújik: bútor, kárpit, szövetek, képkeret, konnektor, villanykapcsoló, vezeték egyaránt otthona lehet. Hazavihetjük a boltból bútorral, pokrócokkal, stb. Éjszaka csíp, vannak kedvencei családtagjaink között. Kiirtani több lépcsőben lehet, néha csak a lakás darabjaira szedésével.
Rokona a mezei poloska is beköltözött már a városba, de inkább csak irodaházakban, ritkán családi házban fordul meg, és bár teljesen ártalmatlan, már a látványa is hányingert ébreszt sokakban.
Poratka a legújabb allergén
A poratka nagyon kicsi rovar, amely a legtisztább lakásban is elszaporodhat, ha kedvez neki a klíma és van tápláléka, főként az emberek korpaszerűen leváló, elhalt hámrétege. A poratka beszáradt, mikroszkopikus méretű székletében allergizáló fehérje található, és mivel szálló porát a levegővel belélegezhetjük, betegséget okozhat. Az atkák leggyakoribb és legkárosabb búvóhelyei az ágynemű, a kárpitozott garnitúrák, plüssjátékok és a padlószőnyegek. Sokat tehetünk ellenük, ha 60 C-foknál melegebben mossuk ki az ágyneműt, a plüssjátékokat.
Porral mindenhol találkozhatunk. Még a precíz és rendszeres takarítás után, a tiszta lakásban is ott van, és ahol por van, ott szinte biztos, hogy poratka is található. Allergiás betegek sokasága szenved ezektől a piciny, szabad szemmel alig látható állatkáktól.
Míg a pollenallergiások számára kora tavasztól az első hideg napokig tart a tüsszögés, az orrdugulás és a könnyezés ideje, a házi poratka egész évben betegség okozója lehet.
A bolha: kedvenceink ajándéka
Általában a házi kedvenceknek köszönhetjük, ha bolha vendégeskedik a lakásban. Az embervért szívó bolha is roppant kellemetlen betolakodó, nehéz kiirtani, ha már befészkelte magát hozzánk.
A csótány: az örök túlélő
Talán az egyik legundorítóbb és egyben nagyon veszélyes rovarlakónk a csótány. Hazavihetjük élelmiszerrel, de akár a táskánkban is. Ahol megtelepszik, ott őrült iramban szaporodik. Megmássza az élelmiszert, ürít és betegséget terjeszt – jobb nem folytatni.
Főleg a panelek a gócpontok, a többszintes házak központi gyűjtőrendszereit autópályaként használják, lakásból lakásba vándorolnak. Sajnos mindig akad egy-egy lakó, aki nem engedi be a rovarirtókat lakásba, így értelmetlen pénzkidobás csupán a rovarirtás.
Ezüstös, de nem ékszer: ezüstös pikkelyke
Az éjszakai rovar nevét onnan kapta, hogy ezüstös port hagy kezünkön, ha sikerül elcsípnünk. Ők tartoznak a bosszantó, undort keltő kategóriába, tartani nem kell tőlük. Igen gyorsak, nehéz őket elkapni.
A patkány: az intelligens méregevő
A patkány intelligens ellenfele irtójának. A hatékony megsemmisítéshez ismerni kell e rágcsáló „lelkét”, családi életét. A patkányok példamutató szülők, legyenek bármilyen éhesek, addig nem esznek, amíg összes kicsinyük jól nem lakik. Ha tehát azt látja, hogy a finom falatoktól azonnal elpusztulnak a gyerekek, messze elkerülik a csalétket.
Ezért kell speciális, késleltetett szerrel etetni. Az emeletes házakban gyakran találkoznak vele, akadt rá példa, hogy a wc-csészéből pislogott a lakóra, sőt annak is adta már bizonyságát, hogy képes a fedelet felemelve bejutni a lakásba.
A kisebb testvér, az egér sem kellemes lakótárs. Pláne, ha az éléskamrába fészkeli be magát. Ők is gyorsan szaporodnak, a bűzük pedig elviselhetetlen. Mindketten örök túlélők.
A moly: a kipusztíthatatlan zabagép
Roppant bosszantó lakónk a moly – élelmiszert és ruhát evő változatát is nagyon nehéz nyakon csípni. Főként azért, mert valójában „láthatatlan” korában kellene kitessékelni – vagyis amikor még lárvaként pihen valami finomságban.
Imádja a magokat, aszalt gyümölcsöket, de találtak már szárított csokorban is. És ügyelhetünk bármennyire a konyha tisztaságára, a petéket gyakran a boltban becsomagolva vásároljuk. Aztán jön az invázió és a megoldás néha a kamra teljes szanálása.
Ha pedig a gardróbba befészkel a ruhafaló moly, gyorsan kell cselekedni. Ellene ugyanis igazából csak a hőkezelés hatékony, azt pedig egy télikabát vagy egy öltöny rosszul viseli. Létezik ellene vegyszer is , mely a molyt elpusztítja, de szagot hagy. Nem kellemeset.
A hangya: milliméterestől a centisig
Nincs lakás, amiben ez a kis szorgoskodó rovar ne jelent volna még meg. Mindenhol megfordul, minden kis repedésben, lyukban megtelepszik. Ezerféle változata van, így a házi praktikák sem mindig használnak. A sütőporos-szódabikarbónás módszerre sokan esküsznek és egyes fajtája ellen működik is, de nem mindenható szer.
Újabban azonban a szakemberek egy „gél” technológiát alkalmaznak. A gyomorméreg ízletes anyag, a hangya lábaival a fészekbe is beviszi, így az őt tisztogató társa – ez a rovarok szokása – is mérgeződik, és életképtelen utódok születnek. Ezt a technológiát egyébként a csótányoknál is használják – nagyon eredményesen.
Egy kártevőirtó szakember szerint az ártalmatlan rovarokkal, bogarakkal célszerű megtanulni együtt élni, de akkor is csak kiáltunk:
Dráááááágáááááááááám!
Várjuk a bevált technikákat, mert a felmentő sereg sincs mindig kéznél!